A gyűjtemény igazi kincsekből áll.
	Kapcsolódó videó

Van a régi fáma, mely szerint az apukák azért vesznek modell-vasutat a fiaiknak, hogy aztán ők játszanak vele. Így van, vagy nem, az biztos: akit egyszer ez a világ megfertőz, az sosem szabadul. Fura látvány egy jól megtermett, felnőtt férfi, amint milliméter pontossággal illeszt össze parányi alkatrészeket. Tóni bácsi is ilyen. Megszállott. Ezt alátámasztandó, csak egy információ. Egy dunai gőzös hajó pontos, kicsinyített mását faragja fából, negyven éve. De még nem tökéletes, és nincs is kész. Terepasztala rendkívül sokszínű, és elképesztő aprólékossággal van kidolgozva. A mozdonyok, a kocsik, az állomások, a erdők olyan élethűek, ha az ember egy pillanatra behunyja a szemét, szinte hallja a vonatfüttyöt. Azt mondják, hogy modell-vasút építéshez elengedhetetlen az igazi, nagy vasút szeretete. Tóni bácsinál ez ennél is több, hiszen neki szerelme, hivatása volt a vasút. Az már a múlté, de a terepasztalon a végtelenbe futó sínek, örökre az övéi maradnak.